SZENT ISTVÁN BAZILIKA

A budapesti Szent István Bazilika hazánk egyik legszebb, legjelentősebb egyházi és idegenforgalmi nevezetessége.

A templom építése érdekében az 1810-es években gyűjtés indult, a hosszan tartó és kalandos munkálatokat azonban csak 1851. augusztus 14-én kezdték el és 1905-re fejezték be.

Hild József pesti választópolgár és építész az esztergomi és egri székesegyház alkotójának tervei szerint. A munkát haláláig, 1867. március 6-ig vezette. Pest város tanácsa a fontos épület további építész-tervező művezetését a kor elismert mesterére, számos fővárosi középület, köztük az Operaház alkotójára, Ybl Miklósra bízta, aki a befejezésig folytatta, de halála miatt az épületbelső és a képzőművészeti díszítő munkálatok már Kauser József irányításával készültek el.

Nevezetes volt a Bazilika történetében az 1868. január 22-i dátum, amikor a Hild tervei szerint már felfalazott kupola és kupoladob beomlott, kivitelezési- és anyaghibák miatt. Ez két okra vezethető vissza. Részben a kupolát tartó pillérekhez ajándékba kapott, igen vegyes minőségű és szilárdságú kőanyagot használtak. Részben pedig a kupoladob az azt tartó boltívek belső peremére épült, ami miatt a pillérek és az összekötő hevederek, valamint a csegelyek (gömbháromszög alakú boltozati elem, amely négy- vagy sokszög alaprajzú tér fölé épített kupola kör vagy ellipszis alaprajzából szerkezetileg átvezet a sokszögbe, ez hordja a kupola súlyát) terhelése féloldalas lett, és a szerkezet egyensúlyának hiánya okozta a beomlást.

Az építkezés ezután több mint egy évig szünetelt, majd a törmelék kihordása, a rosszul megépített részek bontása egészen 1871-ig tartott.

Az építkezés folytatására Ybl Miklós új terveket készített, illetve a régieket átdolgozta nemcsak a szerkezetet, hanem a megjelenést is. Hild József hellenisztikus formavilágát, klasszicista stílusát Ybl neoreneszánsza váltotta fel 1875-től, és 1891-ben bekövetkezett halála után is az ő vázlatai, elképzelése szerint folytak a munkálatok az 1905-ös felszentelésig.

A Bazilika orgonája a templommal együtt 1905-ben készült el. Építője Angster József, a híres Párizsi Auguste Cavaillé-Coll tanítványa volt, ezért az orgona hangképe és méretezése francia elveket követ. A hangszer eredetileg három manuálos, 65 regiszteres, pneumatikus tasniláda rendszerű volt, Opus 450-es számával ekkor ez volt az ország legnagyobb hangszere. Az orgonaházat Thék Endre bútorgyáros üzeme készítette.
1932-ben az Angster cég bővítette a hangszert egy negyedik manuállal, amely 76 regiszterre bővült, a pneumatikus vezérlést pedig elektromosra cserélték.
1937-ben a Rieger Ottó orgonagyár a Bazilika orgonáját teljesen átépítette. A szélládákat a síptőkék megtartásával kúpláda rendszerűre cserélte, a vonós regisztereket elvágták, a principálkart kibővítették, a mély hangfekvésű mixtúrákat magasakra cserélték, valamint 3 regiszterrel bővítették.
1948-ban a Rieger Ottó orgonagyárnak javítani kellett a hangszert, ugyanis a felette található üvegablak Budapest ostromakor megsérült, melynek következtében beázott az orgona.
1983-ban Francesco Finotti olasz orgonaművész ajándékaként az orgona egy Chamade 8’ regiszterrel, úgynevezett spanyol trombita sorral egészült ki, amelynek sípjait az olasz Tamburini cég készítette.
1992-2004-ben a Váradi és Fia orgonaépítő cég 93 regiszteresre bővítette a hangszerek királynőjét.
2023 és 2025 között a Süveges Orgonaépítő Kft. végezte a felújítást, a hangkép 97 regiszterre emelkedett, az előző időszakok egyéni stílusjegyeit intonációban, valamint megszólalásban is egységesítette.
A Szent István Bazilika orgonája jelenleg 6389 síppal rendelkezik. A leghosszabb síp 12 méteres, a legrövidebb 6 milliméter hosszú. A hangszert három fúvómotor látja el levegővel, melyek percenként 180 köbméter levegőt szolgáltatnak a sípok működéséhez.
A hangszer történetében egyedülálló nagyszabású felújítás Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa, valamint Ernyey Áron intézményvezető támogatásával valósult meg. A munkálatok szakmai felügyeletét a Bazilika orgonaművészei: Virágh András Gábor, Virágh András és Szotyori Nagy Gábor látták el.

Karakteres hangszíneivel és telt, mégis puha hangzásával ma Budapest legnagyobb és legszebb hangszere.