Ebben a sorozatban arra invitáljuk olvasóinkat, hogy ismerjék meg művészeinket. Az önéletrajzi elemeken túl személyes zenei élményeik, szokásaik engednek betekintést a színfalak mögé.
A Budapesti Zenei Konzervatórium elvégzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol 1988 tavaszán trombitaművész diplomát szerzett. A hollandiai Hágai Királyi Konzervatórium Régizenei Tanszékén barokk-trombita, cornetto és basso generale tanulmányokat folytatott. Mesélne a tanuló éveiről, mi vonzotta leginkább a szakmában? Kik voltak a mesterei, akik nagy hatással voltak Önre?
Szüleim muzikális, napi gyakorlatban is pl. munka közben éneklő-fütyörésző képző-és iparművészek, akik már gyermekként inspiráltak, hogy én is tegyek hozzá valamit a családi alapzajhoz. Érezték, hogy nekem való lesz a zenei általános iskola, majd zeneiskola a kellő pillanatban. Édesanyám kürtösnek szánt, de vézna testalkatom okán inkább trombitásnak javasoltak a zeneiskolában. Maradtam is ennél a hangszernél, amit karizmatikus tanáraim megszerettettek velem.
Trombitaművész, szólista és kamarazenész, számos európai régizene együttessel lép fel, illetve készít hanglemezeket. Rendszeresen koncertezik európai országokban (Ausztria, Németország, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Belgium, Hollandia, Anglia) valamint Izraelben, Argentínában, és Brazíliában is. Elég széles a repertoár, mik a legmeghatározóbb élményei, fellépései?
Fellépéseim értéke és élménygazdagsága számomra nagyban múlik az adott környezeten. Kik a kollégák, ki a karmester, mennyire kapcsolódik a helyszín az adott koncert programjához, stb.
Olaszországban mindig élmény fellépni, lévén, hogy a régi korok zenéit is nagyon kedvelem, amihez a miliőt Itália egyértelműen garantálja. A Vatikán, a velencei templomok, ezek mellett a budapesti Szt. István Bazilika is mind a nagyszerű élményeim közé tartoznak, ahol a trombita hangja valóban szárnyalhat az impozáns térben.
1989 óta a Pro Arte Serenissima olasz kamarazenekar tagja. Hogyan került kapcsolatba a kamarazenekarral? A gyakorlatban hogy néz ki a tagság? A próbákra és fellépésekre kiutazik? Milyen gyakran zenél velük?
Különböző kamarazenekarokkal lépek fel Európa-szerte, a Pro Arte csak egy ezek közül, de analógia a többivel. A tagság itt nem a szimfonikus zenekarok gyakorlatát követi, hanem egy teljesen bürokráciamentes, inkább baráti és szakmai összmunka eredménye. Ha jól játszom és a társaságom is kellemes – ami számukra fontos tényező -, visszahívnak. A svájci, olasz, cseh, osztrák és holland együtteseimmel évente nagyjából harminc fellépésem van, amik 3-4 napos próba-koncert projekteket jelentenek.
1991-ben nagysikerű hangszertörténeti előadást tartott a Magyar Nemzeti Múzeumban. Mesélne erről? Hogyan jött az ötlet, milyen kutatás előzte meg, milyen volt az előadás fogadtatása?
1991-ben tartottam első zenetörténeti előadásomat, amire a Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének muzeológusai kértek fel. A siker talán annak volt köszönhető, hogy a felkészülés és az előadás egyszersmind saját magam szórakoztatása is volt. A trombita, mint hangszer, egy kultúrtörténeti kövület, mint ahogyan a régi orgonák, vagy más régi hangszerek. Csodálatos öröm az összefüggések felfedezése a zene és a történelem áramlása között.
2011-ben nagysikerű koncertet és mesterkurzust tartott a brazíliai Campos de Jordao-i fesztiválon. Milyen élmény volt ebben a teljesen más kultúrájú környezetben oktatni és fellépni?
Tartottam mesterkurzusokat Argentínában, Brazíliában és Dél- Koreában. Megható volt az az érdeklődés és lelkesedés, amivel fogadtak, továbbá befogadták a jelentősen eltérő zenei előadásmódot. Azóta több egykori tengerentúli növendékem tanult európai főiskolákon, megemlítve a kurzusaimon való részvételüket.
2004-ben a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma Balassi Bálint emlékéremmel tüntette ki. Hogyan segítette ez a pályáját?
A megtisztelő Balassi-emlékérmet a magyar régizenei kottaanyag felkutatása, és a művek előadásának elismeréseként kaptam, amiért Virágh Lászlónak nagy hálával tartozom. Ő jelentős kutatója ennek a területnek. Azóta is számos zenemű rekonstrukciójában veszek részt.
A Cathedral Organ Concerts előadásai során milyen élményekkel gazdagodik? Milyen a közönség energiája, párosulva a Bazilika lenyűgöző, karizmatikus enteriőrjével?
A Cathedral Organ Concerts előadásai számomra nemcsak az esztétikai élményt – zenei és vizuális egyaránt – adnak, hanem egy olyan lehetőséget a zeneművek interpretációjához, ami ritkán adatik meg: minden alkalommal egy kicsit másképpen megfogalmazni egy csodálatos tartalmú zeneművet, a kollégák – orgonistáink – lenyűgöző alkotótársaim!
Hogyan szokott készülni a fellépésekre, vannak egyedi szokásai?
A koncertekre a legfontosabb előkészületem, hogy odaérjek időben a fellépésre – vagyis harc a közlekedéssel. Szentendrén lakom és nem egyszerű onnan bárhová eljutni …
Mik a közeljövő kihívásai, koncertjei, fellépései?
A héten Bécsben volt egy templomi szóló koncertem, ezt követően a Budapesti Bach-héten játszottam, hamarosan Hallstatt-ba utazom, majd Csehországba egy Händel koncertre.
