Főoldal

J. S. Bach: d-moll toccata és fúga BWV. 565

A világ legnépszerűbb orgonaművét mindenki ismeri, keletkezését azonban rejtélyek övezik…

A legtöbb bizonyíték szerint az 1700-as évek elején íródott, azonban a mű kiteljesedett felépítése arra enged következtetni, hogy Bach élete végén alkotta, sőt egyesek szerint eredetileg nem is orgonára, hanem hegedűre írta.

Az első nyomtatott megjelenés közel 100 évet váratott magára, amikor is a nagy Bach rajongó, Felix Mendelssohn-Bartholdy kiadatta és folyamatosan játszotta a művet. Azóta számtalan átirat és feldolgozás született szerte a világon, a méltán nagy népszerűségnek örvendő d-moll toccata és fúgát filmekben is hallhatjuk, főleg a horrorfilmek és thrillerek kedvelt témája.

G. F. Händel: Vízi zene

Amikor I. György brit uralkodó ünnepséget rendezett a Temzén, Händelt kérte fel az ünnepi zene komponálására. 50 zenész játszott a hajóúton, a királynak annyira tetszett az előadás, hogy még háromszor elő kellett adni a kedvéért. A barokk zenekar összes hangszere megszólalt a műben, kivéve a csembaló, mert azt nehéz lett volna felvinni a hajóra.

Koncertjeinken trombita és orgona átiratban hallható ez az ismert alkotás.

J. S. Bach: Esz-dúr „Szentháromság” fúga BWV. 552

Bach orgonaművészetének egyik csúcspontja az Esz-dúr fúga.  A zenetudomány Szentháromság-fúgának aposztrofálja, mert a darab három különálló fúga kompozíciója az Atya-Fiú-Szentlélek hármas egységét jeleníti meg.  Az első fúga a teremtő Atya fenséges nyugalmát idézi. A második téma gyors ritmusú zenei anyaga a Fiú fiatal, friss energiáit szabadítja fel, ezt követi a Szentlélek fúga. Önálló fúgatémája a Szentlélek tüzes nyelveinek lobogását vizionáltatja a hallgatóval, kidolgozása során folyamatosan megszólaltatja az előző két téma témáit is. Az érzelmileg végletekig felfokozott hármasfúga csúcspontján szólal meg az Atya személyét megjelenítő fúgatéma, amelynek apoteózisa koronázza és zárja ezt a különleges alkotást.